A diákmunka egy szuper dolog, és ha a fiatal meg tudja oldani, hogy úgy vállaljon ilyen jellegű extra elfoglaltságot a gimi vagy az egyetem mellett, hogy közben nem megy a munka a tanulás rovására, akkor érdemes is diákmunkát vállalnia. De miért?

Öt komoly indokom is van arra, hogy miért lehet hasznos a diákmunka azon kívül, hogy egy kis pénzt lehet vele keresni:

Egyrészről nagyon sok fiatalnak nincsen túl nagy ismerete arról, hogy mi is az a kötelességtudat, hogy milyen az, mikor valóban számítanak az emberre, és amikor tétje van annak, hogy bemegy –e a megbeszélt időre, vagy sem. Tapasztalatom szerint az egyetem az a hely, ami leginkább leépíti az ember kötelességtudatát (bár ez szakonként változó lehet ez az álláspont). Mivel tulajdonképpen az egyetemen felnőttként kezelik az embert, nem köteles bejárni az órák egy részére, tulajdonképpen a cél az, hogy meglegyenek a vizsgái, egy-két kötelességet teljesítsen, de azon kívül, hogy a teljesítés miképp valósul meg, abba senki sem szól bele. Tehát ha a diák úgy dönt, hogy pusztán otthoni tanulással meg tudja oldani a vizsgákra való felkészülést, akkor akár be se kell járnia az előadásokra. Ha megelégszik egy kettessel, az sem érdekel senkit. Igazából tehát egy egyetemista nagyon könnyen elveszítheti a gimiben szerzett elvárások és kötöttségek tapasztalatát. Ami nem jó dolog, ugyanis az egyetem egyszer véget ér, a munkahelyen pedig újra kötelességek és elvárások lesznek, melyekbe visszaszokni az egyetem után nem túl egyszerű. Ezért is érdemes valamilyen diákmunkát vállalni, ahol mindennapos elvárások vannak.

Másrészről, amit egy diák nem igen tudatosít önmagában, az az, hogy mennyit kell dolgozni a pénzért. Egy jól megválasztott diákmunka segítségével már azért tisztábban láthatunk ezzel kapcsolatban is.

Néha, ha túl sok ideje van az embernek csak az utolsó pillanatban jut odáig, hogy elkezdje mondjuk a szemináriumi dolgozatokat, a beadandókat megírni, vagy épp a vizsgára tanulni. Ez abból adódhat, hogy túl sok szabadidőnk van, és nem igazán tudjuk beosztani az időnket, helyesen, hasznosan eltölteni azt. A diákmunka segíthet abban, hogy ezt megváltoztassuk: be kell osztanunk, hogy mikor megyünk iskolába, hogy mikor fókuszálunk a szakmai tudásunkat megalapozó diákmunkára és hogy a fennmaradó időt miképp osszuk be úgy, hogy tudjunk pihenni, elkészíteni az iskola elvégzéséhez kellő dolgokat és hogy szórakozni.

Leplezetlen álláspontom, hogy azoknak a diákmunkáknak látom igazán értelmét, melyekből szakmailag is profitálhatunk, és nem csak a zsebpénz-kérdést oldja meg. Személy szerint tehát elsősorban azokat a munkákat preferálom, amit később fel tud tüntetni a diák az önéletrajzában, mint szakmai tapasztalatot.

Végül pedig az egyetem hosszú ideig eltart, és senki sem akar olyan fiatal felnőtté válni, akinek még a reggeli kávéját, a bérletét, a moziját, a sörét, a buliját, a fesztiválját, a szakdolgozat köttetését is a mamája fizeti. Ez annyira ciki. Ha teheti az ember, legalább ezeket a legalapvetőbb költségeket finanszírozza magának. Na meg nem árt, ha megtanulja az ember eltartani magát, hiszen az egyetem alatt pont arra kellene felkészülni, hogy később önálló életbe kezdjünk. Jó esetben ugyanis ebben a korban már mindenkiben kialakul a vágy, hogy önállósodjon.