A cserekereskedelemről mindannyian tanultunk a történelemórákon, alapvető történeti ismereteink vannak arról, hogy milyen kereskedelmi útvonalak, milyen jellegzetes árucikkek jelentek meg első ízben a karavánutakon, majd a későbbiekben az egyre népesedő Európán belül, hogy alakult ki a királyságok közti kereskedelem és ez hogyan vált globálissá. Ezzel szép alapot kapunk a nemzetközi szállítmányozás történelméről, majd eljutunk napjainkhoz, amikor is már a világ minden pontjára képesek vagyunk különböző méretű csomagokat eljuttatni. 

A nemzetközi szállítmányozás ma már tényleg virágkorát éli, de az a történelmi mondás, miszerint “minden út Rómába vezet” már nem állja meg a helyét, ugyanis inkább azt lehetne mondani, hogy ma már “minden út Kínába vezet” – és a poénos felhang ellenére ez nem is butaság. A nemzetközi szállítmányozásnak már Kína a kulcsa, ahol a legtöbb termék készül, még olyanok is, amik eredetileg nem kínai találmányok, viszont ott a legegyszerűbb és legolcsóbb legyártani az alkatrészeket vagy a teljes termékeket. Azt is sok ízben tapasztalhatjuk, hogy a különféle európai gyárak, boltok, akik nagykereskedelemként forgalmazzák a termékeiket is Kínából hozatják a készletünket. Magánemberként is nyomára bukkanhattak ennek, egy kedves ismerősöm az utóbbi időben futott bele abba, hogy egy hobby kellékesnél vásárolt terméket az AliExpress-en nemhogy a feléért, de nagyjából a negyede-ötöde áron tudott volna megvenni.

A nemzetközi szállítmányozás történhet repülővel, furgonokkal, de a legtöbb esetben hajóra pakolják a rakomány javát, amit európai, amerikai csomópontokra szállítanak, majd innen kezdődik meg a szétszórásuk.