Az automatizálás az önfoglalkoztatás felé hajt bennünket
Az önfoglalkoztatás a legtöbb ember számára álomnak tűnik, de a hagyományos munkakörök automatizálásának kezdetével és a fejlődő koncertgazdasággal egy új normális irány felé haladhatunk, ahol az önfoglalkoztatás a hagyományos út.
Arról álmodoztam, hogy feltaláló leszek, és olyan „dolgokat” építhetek, amelyek megoldják a világ problémáit, és végül a vállalkozói szellem szolgált az építtető csatornájaként. De sok, velem egykorú ember számára az önfoglalkoztatás több, mint egy álom, ez a túlélés eszköze. Furcsa módon az automatizálás milliók számára tette lehetővé és szükségessé az önfoglalkoztatást.
Ahelyett, hogy emberi munkára hagyatkoznánk, sikerült a különböző folyamatokat gyorsabbá, olcsóbbá és kevésbé hibássá tennünk automatizálással – legyen szó hamburgerlapozásról és önpénztárról, vagy mesterséges intelligencia szövegírókról és digitális robotokról. Azonban minden jónak ára van. Az emberi munkaerő iránti igény csökkenése – a világ népességének növekedésével együtt – csökkentette a „jó” munkahelyek számát. Vagyis olyan munkák, amelyek tisztességes bért fizetnek, és olyan előnyöket kínálnak, amelyeket az emberek szeretnének.
2021 szeptemberében nagyjából 8,4 millió amerikai munkanélküli volt, és 10 millió betöltetlen állás volt. Egy olyan időszakban, amikor az ellátási láncok egy cérnaszálon lógnak, az ország világjárvánnyal küzd, és az egyéneknek és a vállalkozásoknak is készpénzre van szükségük, el kell töprengeni, hogy ez miért történik. A számok azt mutatják, hogy az állások még mindig megvannak, és az emberek vagy úgy döntenek, hogy nem vállalják őket, vagy alulképzettek. Az ilyen munkák egyszerű költség-haszon elemzése azonban rávilágít arra, hogy a legtöbb amerikai számára nem éri meg az erőfeszítést. Miért? Mivel a bérek alacsonyak, a munkakörülmények rosszak, és egy olyan időszakban, amikor a távmunka és a koncertezés rendkívül népszerű, miért elégedjünk meg egy rosszul fizetett munkával?
Mielőtt a Covid-19 valaha is felkerült a radarunkra, az automatizálás eltolta az embereket a hagyományos 9-től 5-ig terjedő munkáktól. Nemcsak az emberi munkaerő iránti igényt csökkentette, hanem megváltoztatta a munkavégzés módját is. Ha egy feladatot egy virtuális gomb megnyomásával hajthat végre, ez megnyitja az ajtót az alkalmazottak számára a távoli munkavégzésre. Az automatizálásra irányuló kereskedelmi törekvés és a világjárvány hatásai arra késztették a különböző méretű vállalkozásokat, hogy egyre több munkavállaló végezhesse munkáját otthonról.
Amerikaiak millióinak azonban nem volt ilyen szerencséje. Az olyan iparágaknak, mint a kiskereskedelem, a vendéglátás és az építőipar, nincs annyi járható út. Végül is egyszerűen nem találtunk módot minden típusú munka automatizálására. Ezért az ezekben az iparágakban működő vállalkozások vagy megpróbálhatják a lehető legjobban automatizálni, és ezzel teljesen megszüntetni a munkahelyeket, vagy pedig arra csábíthatják a dolgozókat, hogy továbbra is jöjjenek dolgozni, ahogy eddig is tették. Az előbbi több embert hagy munkanélkülivé, míg az utóbbi a munkavállalókat kevésbé elégedetté, és – legalábbis egy világjárvány kontextusában – jobban kiszolgáltatta.
Következésképpen az automatizálásnak az a furcsa hatása volt, hogy az embereket több szempontból is az önfoglalkoztatás felé taszítja. A folyamatok automatizálása csökkenti a rendelkezésre álló állások számát, ugyanakkor megkönnyíti a távmunkát az alkalmazottak számára.