A műfű gyártási technikája, avagy hogyan készül?
A műfüvet már az 1960-as évektől használják sportintézmények borítására világszerte. A szintetikus anyagból készült szőnyeg nagy elismerésnek örvend, hiszen karbantartása olcsó és egyszerű, ellenáll az időjárás próbájának és örökzöld.
Mára a gyártási technika ott jár, hogy a laikus szem meg se tudja mondani, hogy nem igazi fű van a szemei előtt, mivel annyira élethű mind szemre, mind tapintásra.
A műfű eredete, meglepő módon, a textiliparhoz köthető, ezért gyártási technikája is leginkább a textíliák előállításához hasonlítható. Gyártását az 1950-es években kezdeményezte a Ford Alapítvány, mivel szeretett volna szintetikus szálakból készíteni szőnyegeket. A szabadalmat végül 1967-ben adták ki, azóta használják világszerte.
A műfű szálait egy erős alapszövet tartja, ami egy- vagy kétrétegű. Ebbe tűzdelik egyesével a ‘fűszálakat’ (a flór réteget), amiket direkt különböző keresztmetszetűre csinálnak, hogy még inkább hasonlítsanak a valódi fűszálakhoz kinézetre és viselkedésre egyaránt. Emellett még egy másik ‘fűszálréteget’ is tűzdelnek a műfű alapjához.
Ezek a hullámos szálak két fontos feladatot töltenek be: támasztják a fő ‘fűszálréteget’, illetve barna és zöld színükkel tovább imitálják a valódi pázsit-hatást. Amennyiben kültéri műfüvet gyártanak, a csapadék elvezetését apró lyukakkal oldják meg, ami alatt az alap helyenkénti kilyukasztását értjük. A műgyep minőségét, kinézetét és árát is befolyásolja, hogy a gyártás során milyen anyagokat használnak az alaphoz és a ‘fűszálakhoz’.